4.Fejezet

Hello!*--*Nagyon köszönöm a komikat és a két feliratkozót! :3.Ez a rész leginkább azért fontos hogy Jamie múltját jobban megismerjétek!Már aki szeretné! :DTovábbra is lehet komizni,pipálni,feliratkozni!Szerintem eléggé szembetűnő a nemrég indított szavazás a moduloknál  ahol szeretném ha szavaznátok hogy legyen-e csopi! :DElőre is bocsi a hibákért!
Jó olvasást!*--*xoxo 

,,-Esetleg mesélnél magadról egy kicsit?"

-Mit szeretnél tudni?
-Kedvenc kaja,pia,énekes,színész ,szóval ilyesmiket...
-Ezek érdekelnek?Ilyen sablonok?-a fiú össze ráncolta a homlokát.
-Igaz...Akkor kezdjük a gyermekkortól,a legelejétől!-feljebb ültem az ágyon.A matracban lévő rugók nyikorogni kezdtek , majd mikor megtaláltam a helyem elhallgattak.
-Minek?-nem kerültünk szemkontaktusba.Az előttünk lévő falra akasztott tájképen pásztázott a szeme.Úgy éreztem hogy csak engem érdekel hogy mi van a másikkal . Egy halk sóhajtást hallatott ,ami számomra azt jelentette hogy mégis csak megadja magát és mesélni fog.-Négy éves voltam amikor apám meghalt.Alkohol problémákkal küzdött.Volt egy férfi az utcánkban.Valamiféle Mr.John.Anyám mindig vitt hozzá ha kuncsaftja volt.
-Kuncsaft?
-Árulta magát.-kicsit kényelmetlenül éreztem magam.-Tisztán emlékszem amikor az egyik nap azt mondta hogy kiköltözünk Kaliforniába.Az utolsó nap letett Mr.Johnéknál.Adott egy puszit és azt mondta hogy 4-kor vissza jön értem.Mint mindig akkor is az ablakban ültem és vártam,de hiába.Nem jött,elment nélkülem.Úgy éreztem  mintha egy kutya lennék a sintértelepen.Később a hivatalosan is Mr.John és a felesége...-megállt és még mindig azon a képen tartotta a tekintetét.-Neki a nevére már nem emlékszem.Szóval ők lettek a gyámjaim.Azt hittem hogy megbízhatok bennük,de később kiderült hogy veri a feleségét.Mivel nem voltam valami jó gyerek ,ezért én is megtapasztalhattam minden egyes nap a nadrág szíj csatos oldalát a bőrömön.Nem emlékszem hogy lett volna-e egy olyan férfi akire felnézhettem volna,aki inspirált volna,akire úgy tekintettem volna mintha az apám lenne.Nekem senki sem mondta hogy nincs szörny a szekrényben vagy az ágyam alatt!Senki sem énekelt nekem esténkét altatódalt,senkit sem érdekelt hogy félek a sötétben,senkit sem érdekelte hogy ez fáj.Nekem nem volt gyerekkorom!-ezzel befejezte mondandóját és komoran hallgatott.
-Sajnálom.-ahogy elhangzott ez az egy szóból álló mondatom végre felém fordult és a szemeimbe nézett.
-De tudom hogy ez neked mind megvolt.-de még is honnan tudhatná vagy esetleg kitől?-Hallottam mindent,azt is hogy énekeltél.Hallottam a gondolataid ,mintha beszéltél volna hozzám.Tudom hogy nem azért sírtál mert hogy én elmentem.Hanem azért mert féltél hogy mi lesz veled ha nem  fentre kerülsz.Az úr azt mondta hogy adjak egy esélyt és tudod mit?Ha már nem tudlak magamról levakarni akkor legyen!-megköszörülte a torkát és felállt az ágyról.Lehajolt az injekciós tűért.Épp nyitotta ki a hálószoba ajtaját amikor megszólaltam:
-Akkor megbízol bennem?-egy apró mosolyra húzta a száját,bólintott egyet majd kiment.Most láttam először mosolyogni de remélem nem utoljára.

3.Fejezet

Hali!Nagyon köszönöm a visszajelzéseket!*-* Remélem érdekel még valakit a sztori! :DHa tetszik komizz,iratkozz fel! :3
Jó olvasást :3

"Mivel nem akartam egész éjjel egy helyben ácsorogni ezért ráfeküdtem a kanapéra."

Fejemet a háttámlához támasztottam és a plafont kémleltem.Mintha lett volna ott valami érdekes.
Körülbelül már félóra is eltelhetett.Már nem hallottam a víz hangját ,sőt semmilyen arra utaló jelet ,hogy még fent van.Hirtelen szorító érzést éreztem a felkaromban majd a hajlatomnál egy apró szúrást"Amit ő csinál magával azt te is érezni fogod" ahogy felelevenedett bennem ez a mondat felpattantam az ülőhelyemről és felrohantam az emeletre.Minél jobban  közeledtem a szobához annál nagyobb lett a fájdalom amit éreztem.Beléptem az ajtón.Az egész szoba sötétbe borult.Csak a fiú szinte világító szőke haját tudtam kivenni a feketeségben.Felkapcsoltam a lámpát és rettentő látvánnyal találtam magam szemben.
A fiú egész teste rázkódott.Az injekciós tű kiesett a kezéből ami egy halk koppanással a parkettához csapódott.Nem tudtam mit tegyek vagy hogy mit is kéne tennem.Az ágy szélére ültem.
Eszembe jutott amikor még kis gyerekként féltem a sötétben.Amikor Anya bejött hogy megvígasztaljon.Ugyan így leült az ágy szélére és elénekelt egy dalt.Csak néhány sorára emlékszem már és a dallamára.Akaratom ellenére is elkezdtem énekelni.
[Zene]
-I remember,when i said i'll never let you go/Emlékszem amikor azt mondtam hogy sosem hagylak elmenni.
When all those shadows almost kill your light/Mikor azok az árnyékok majdnem megölték a fényed.
I remember you said Just leave me here alone/Emlékszem amikor azt mondtad hogy csak hagyjalak itt egyedül.
But all that's dead and gone and passed tonight./De ma este ez mind meghalt,elment,elmúlt
Just close your eyes/Csak csukd be a szemed
The sun is going down/A nap épp lemegy
You'll be alright/Rendbe fogsz jönni
No one can hurt you now/Már senki sem bánthat
Come morning light/Jöjj hajnali fény
You and i'll be safe and sound/Te és én épek és egészségesek leszünk!
Hold onto this lullaby/Folytasd az altató dalt
Even when the music gone/Még ha a zene is elszáll
Gone/Elszáll
Jamie lehunyta a szemét,én is így tettem.Amikor anyukám énekelte elaludtam.Ő is elaludt,de ő már nem kel fel többet.Ha jobban figyeltem volna meg akadályozhattam volna!A pokolra fogok jutni.Csak még egy esélyt kaphatnék!Kinyitottam a szemem,a fiú már nem mozdult.
-You and i'll be safe and sound/Te és én épek és egészségesek leszünk!-Megismételtem az utolsó sort a dalból.mintha bármit is jelentene,bárki is hallaná.Igazából nem tudom  hogy ez-e 100%-ig a szöveg.A fiú arcát néztem,gyönyörűen kirajzolódtak az arccsontjai.A szemeim könnybe lábadtak majd a cseppek megtették rövid utukat lefelé az arcomon.Ismét becsuktam a szemem.Elbuktam . Jamie meghalt,a már el is képzeltem ahogy a kaput nyitják nekem.Egy apró nyikorgásra lettem figyelmes.Kinyitottam a szemem.A fiú felült és az arcát a tenyerébe temette.
-Te jó ég azt hittem hogy...
-Meghaltam?-elvette a kezét az arca elől.-Igen meghaltam.Miért nem hagysz elmenni?Semmit nem fogsz elérni!Hagyj már békén!
-Ez nem csak rólad szól!-kitöröltem a maradék könnyet a szememből.
-Te sírtál?-hirtelen meg változott a hangsúlya és az arckifejezése.
-Nem én csak...-semmilyen kifogásom nem volt ezért inkább tereltem a szót.-Tényleg!Te már egy csomó mindent tudsz rólam.Esetleg mesélnél magadról egy kicsit?

2.Fejezet.

Hali!Egy kis segítséggel meghoztam a részt mert technikai problémák adódtak :S.Remélem Tetszeni fog a 2.fejezet :3!Jó olvasást ;) xoxo

"-Ez nem az alkohol miatt van!-jelentettem ki"
-Kösz.-lassan kikerült és lefeküdt a kanapéra.
-Ennyi?Megmentettem az életed  ,meg ölhettek volna.Te meg csak úgy ide dobsz egy jelentéktelen Kösz-t és ezzel le van tudva.-"kissé" kiborultam.

-Mi az hogy ennyi?Most ugráljalak körbe mint egy kutya?Ki mondta hogy élni akarok?-közben elővett egy szál cigit és egy öngyújtót.Azt az egy szálat a két ujja közé fogta és meggyújtotta.Ahogy kifújta a cigi füstjét az lassan felemelkedett a levegőben majd szertefoszlott.Oda mentem hozzá és egy lenge mozdulattal kipöcköltem a kezéből a már negyedéig elszívott szálat.A földre esett és a hamu ami eddig pislákolt kialudt.A pillantása amelyet rám vetett, ölni tudott volna.Bár szinte csak egy órája ismerem mégis kezdtem érezni az előnyét annak hogy nem tud megérinteni.Hirtelen nyomottságot éreztem ,mint azon az utolsó napon.Felelevenedtek előttem a képek,az érzések,a hangok az ahogy könyörögtek hogy ne ugorjak le, de még is megtettem valami jobban reménykedve ami odafent vár és nem ez a földi nyomor.Ahogy visszarázottam a jelenbe éreztem az arcomon végigfutó meleg könnycseppek útját.
-Mit akarsz?Miért vagy itt?-szinte köpte a szavakat.
Azért,mert meg akarom menteni az életedet és ezáltal feljutni a mennybe.Gondoltam magamban,de nem mondtam ki hangosan.Fölöslegesnek éreztem, hiszen úgy sem hitte volna el.
-Egy feladatot kell teljesítenem.-motyogtam,miközben kezeimet összekulcsoltam a hasam előtt.
-Nem érted a lényegét.-dörzsölte meg orrnyergét és mellkasa egyre gyorsabban kezdett el emelkedni.-Teszek a feladatodra!Csak tűnj el a házamból és menny vissza oda ahonnan jöttél!-kiáltott rám hirtelen.
Összerezzentem váratlan kitörésétől,de aprót bólintottam,hogy 'rendben',majd kisétáltam az imént felfedezett előtérbe.Eszem ágában sem volt elmenni,még nem.Mikor már eltelhetett egy kis idő,félve benéztem a nappaliba.A fiú ott feküdt a kanapén a támla felé fordulva,így nem láthattam arcát.Óvatoson beljebb léptem és egyenesen megcéloztam a kanapé mellett lévő háttámla nélküli kis széket.Mikor odaértem leültem rá és belekezdtem az előtérben kitervelt mondandómba
-Szóval Jamie.Kérdezted,hogy konkrétan mit is akarok tőled.Bár nem fogsz nekem hinni,és alszol,de már nem bírok tovább hallgatni.Szóval Én is hasonló életet életem mint most te,csak egy kicsit másképp.Amikor meghaltam  felkerültem,oda fentre.-becsuktam a számat és akaratlanul is az ég felé mutattam-Bár nem láttam semmit sem szinte,de gyönyörű volt.Istennel találkoztam aki adott egy feladatot nekem,ami röviden annyi,hogy meg kell téged ''gyógyítanom'' és akkor ott maradhatok fent.Most konkrétan ezért is vagyok itt.-fejeztem be.

-Ez egy nagy marhaság,Isten nem létezik.-motyogta rekedtes hangján mire én kikerekedett szemmel néztem rá miközben felém fordult .- Tényleg igazad volt nem hiszem el. Ha pedig most felmegyek a szobámba és alszok, egyet akkor te már holnap reggel nem leszel itt.- mondta ezt inkább magának, mint nekem.

Ezzel amilyen gyorsan csak tudott felszaladt az emeletre ennek hatására a fa lépcső itt-ott megnyikorgott.

Egy hangos ajtócsapódás jelezte,hogy elért a szobájáig és már bent is volt.Hallottam még lentről is ahogyan a zuhanyból elkezd folyni a víz.

Mivel nem akartam egész éjjel egy helyben ácsorogni ezért ráfeküdtem a kanapéra.

1.Fejezet

Hali!Remélem nem okozok csalódást ezzel a résszel és még felkelt valakinek az érdeklődését a blog. :D Ha érdekel akkor kérlek iratkozz fel,pipálj komizz hogy mit kéne javítanom mire figyeljek oda!

Jó olvasást ;) xoxo

"-Igen.Megpróbálom!"
Amint kimondtam egy lakás nappalijában találtam magam.A plafont barna  foltok fedték,a falakon egy-egy repedés látszódott amik egészen a padlótól felfutottak az ablakig,ami éppen a gyönyörű East River-re nyílt.Egész nap tudnám csodálni,de most a fiút kell megkeresnem.Nevére alig emlékszem pedig itt van a nyelvem hegyén.Leginkább a szőke haja és a szép szögletes arca hagyott bennem nyomot.
A gondolat menetemet egy ajtó csapódás szakította meg.Magam mögé néztem és ő volt az.Az a fiú akit mutattak.Enyhe karikák látszódtak  a szeme alatt ,a szőke haját az ablakon  bejövő fény glória ként világította meg.
-Te ki vagy?Hogy kerülsz ide?-nem tudtam hogy melyikre válaszoljak előbb ugyanis egy regényt kellett volna szóban elmondanom.-Nem érdekel,csak hord el magad!-ordított rám.Földbe gyökerezett a lábam.Nem tudtam merre hova menjek hogy kijussak.Szerintem ezt ő is észrevette.Szúrós tekintettel felém tartott ,amikor elém ért tömény alkohol szagot éreztem, megfogta volna a kezem.Gondolom ki akart rángatni a lakásból.Vagy ötször megpróbálta de nem ment.A karomon csak úgy átsiklott a keze,ne éreztem az érintését se.
-Ez biztos csak az alkohol miatt van.-ennyivel letudta az egészet és leült a kanapéra és folyamatosan engem nézett.
Szerintem azt várja hogy mikor tűnök el.Pedig amíg nem "gyógyul meg" addig nem megyek sehova , fel akarok jutni!Még mindig éreztem a tekintetét magamon akárhogy is próbáltam kerülni.
Valaki csöngetett a fiú felállt és kiment.Egy résnyire nyitva hagyta az ajtót.Ki néztem a résen.Az előszobában két kopasz harminc év körüli kopasz férfit láttam.Mind a két karjuk tele volt tetoválásokkal.Kezet fogtak üdvözlés képen egymással és a nappali felé tartottak.Odébb álltam az ajtóból.Ahogy beléptek leültek a kanapéra és egy zacskó fehér valamit tettek az asztalra.Drog fordult meg először a fejemben.Megint rám pillantott hosszasan el is bambult.
-Te mit nézel?-kérdezte az egyik kopasz férfi.-Jamie biztos kell ez neked?
-Semmit.Igen biztos.-a fiú megrázta  a fejét és már nem bámult tovább.-Mennyi lesz?
-Ötezer.
Jamie-re néztem aki kissé lefagyott az ár hallatán amit még én is sokalltam.
-Az az igazság hogy most nem igazán tudok fizetni.-A szőke hajú fiú szinte penge vékonyságúra szorította össze ajkait-Ugye nem gond?
-Persze-persze nem gond...azért utaztunk ide Svédországból és csempésztettük át a határon hogy utána ezt mondhasd!-ahogy jobban odafigyeltem tényleg lehetett érteni azt a zavaró akcentusát.Figyeltem a további eseményeket de abban biztos voltam hogy ennek nem lesz jó vége.Az egyikük oda súgott valamit a másiknak.Felálltak mind a hárman és egymás elé fordultak.Látszott rajtuk hogy nem éppen a leghiggadtabbak ezért Jamie elé léptem.Láttam hogy az egyiknek megindult az ökle épp az arcom felé.Két dologban reménykedtem, abban hogy ők nem fognak tudni átnyúlni rajtam és hogy nekem nem fog fájni.Összeszorítottam a fogaimat és vártam a vég kifejletet.Az első ütés  megtörtént hátra néztem a fiúnak nem volt semmi baja,nekem meg nem fájt semmim.Ezt ötször-hatszor eljátszották amikor végre megunták.Felkapták a csomagot és egyszerűen dühöngve kisétáltak.Hátra fordultam.
-Ez nem az alkohol miatt van!-jelentettem ki

Prológus

Hali!Remélem érdekel valakit a történetem!Olvass bele ha érdekel hogy szerintem mi történik a halál után!Akit érdekelne a történet folytatása az komizzon vs. iratkozzon fel! 

A teremben  lágy zene szólt de még is volt benne egy kis keserűség. Mint amikor a mézbe egy kis citromlevet öntünk. A kristályos csillár megtörte a  lámpa halvány fényét így különböző formákat vetítve a falra és a padlóra. Jamie re néztem akit már nem áztatta a cigi füst és az alkohol szaga , a karjáról eltűntek a vágások rózsaszín csíkot hagyván emlékeztetőül. Az öltöny lazán kigombolva lebegett mellette ahogy haladtunk befelé a tömegbe. Én nem voltam kiöltözve hiszen úgy se látnak . Ugyan az a ruha volt rajtam amiben eltávoztam . Egy itt-ott  szakadt farmer és egy lenge kék póló.
- Muszáj itt lennünk Ann? Utálom az embereket . Minek jöttünk ide egyáltalán?- bombázott kérdéseivel különösen nem zavartatta magát hogy mások figyelik miközben szerintük magában beszél .Rá kellett jönnöm hogy külsőleg hiába tűnik úgy hogy a feladatomat elvégeztem de ő belül ugyan olyan makacs és goromba maradt mint amikor  elkezdtem.
-Én végeztem .- jelentettem ki akár mennyire is fájt.
-Tessék ?
-Végeztem  a feladatommal . Most már  jól vagy és ezért jöttem .- egy egész vékony vonallá préseltem össze a szám. Jamie lehajtotta a fejét és még motyogott valamit de abból nem értettem semmit. Ez az egész felhajtás rosszabb volt mint a pokol. Már pedig ha fel akarok jutni akkor végig kellett csinálnom.

-Csak ennyi lenne az egész!-szólalt meg a nagy úr akit mindenki Isten néven ismer.Eddig nem igazán gondolkoztam azon hogy létezik-e.
-Minek is kell ezt megcsinálnom?-kérdeztem.Határozottan megvoltam győződve arról hogy álmodok.A fehér tér szinte világított.A fehérségen kívül semmit nem láthattam,de így sem éreztem magam elveszettnek.
-Mit hittél mi jön a halál után?Ennek az embernek szüksége van a segítségedre!Nincs fontosabb egy életnél!-kicsit kellemetlenül éreztem magam hogy engem kért meg erre.Hiszen annyira nem érdekelt más élete...még az enyémet is képes voltam eldobni.
-Renben.-egyeztem bele egy halk sóhajtással.-Mit kell tudnom?
-A neve Jamie!Amit ő csinál magával azt te is érezni fogod!Segíts neki legyőzni a depressziót!
-Ha megteszem?
-Akkor oda mész!-ahogy kimondta megjelent előttem egy hatalmas kapu.Talán mégsem egy szobába vagyok.
-És ha nem?
-Azt nem szeretném részletezni.Szóval végleg döntöttél?
-Igen.Megpróbálom!