2.Fejezet.

Hali!Egy kis segítséggel meghoztam a részt mert technikai problémák adódtak :S.Remélem Tetszeni fog a 2.fejezet :3!Jó olvasást ;) xoxo

"-Ez nem az alkohol miatt van!-jelentettem ki"
-Kösz.-lassan kikerült és lefeküdt a kanapéra.
-Ennyi?Megmentettem az életed  ,meg ölhettek volna.Te meg csak úgy ide dobsz egy jelentéktelen Kösz-t és ezzel le van tudva.-"kissé" kiborultam.

-Mi az hogy ennyi?Most ugráljalak körbe mint egy kutya?Ki mondta hogy élni akarok?-közben elővett egy szál cigit és egy öngyújtót.Azt az egy szálat a két ujja közé fogta és meggyújtotta.Ahogy kifújta a cigi füstjét az lassan felemelkedett a levegőben majd szertefoszlott.Oda mentem hozzá és egy lenge mozdulattal kipöcköltem a kezéből a már negyedéig elszívott szálat.A földre esett és a hamu ami eddig pislákolt kialudt.A pillantása amelyet rám vetett, ölni tudott volna.Bár szinte csak egy órája ismerem mégis kezdtem érezni az előnyét annak hogy nem tud megérinteni.Hirtelen nyomottságot éreztem ,mint azon az utolsó napon.Felelevenedtek előttem a képek,az érzések,a hangok az ahogy könyörögtek hogy ne ugorjak le, de még is megtettem valami jobban reménykedve ami odafent vár és nem ez a földi nyomor.Ahogy visszarázottam a jelenbe éreztem az arcomon végigfutó meleg könnycseppek útját.
-Mit akarsz?Miért vagy itt?-szinte köpte a szavakat.
Azért,mert meg akarom menteni az életedet és ezáltal feljutni a mennybe.Gondoltam magamban,de nem mondtam ki hangosan.Fölöslegesnek éreztem, hiszen úgy sem hitte volna el.
-Egy feladatot kell teljesítenem.-motyogtam,miközben kezeimet összekulcsoltam a hasam előtt.
-Nem érted a lényegét.-dörzsölte meg orrnyergét és mellkasa egyre gyorsabban kezdett el emelkedni.-Teszek a feladatodra!Csak tűnj el a házamból és menny vissza oda ahonnan jöttél!-kiáltott rám hirtelen.
Összerezzentem váratlan kitörésétől,de aprót bólintottam,hogy 'rendben',majd kisétáltam az imént felfedezett előtérbe.Eszem ágában sem volt elmenni,még nem.Mikor már eltelhetett egy kis idő,félve benéztem a nappaliba.A fiú ott feküdt a kanapén a támla felé fordulva,így nem láthattam arcát.Óvatoson beljebb léptem és egyenesen megcéloztam a kanapé mellett lévő háttámla nélküli kis széket.Mikor odaértem leültem rá és belekezdtem az előtérben kitervelt mondandómba
-Szóval Jamie.Kérdezted,hogy konkrétan mit is akarok tőled.Bár nem fogsz nekem hinni,és alszol,de már nem bírok tovább hallgatni.Szóval Én is hasonló életet életem mint most te,csak egy kicsit másképp.Amikor meghaltam  felkerültem,oda fentre.-becsuktam a számat és akaratlanul is az ég felé mutattam-Bár nem láttam semmit sem szinte,de gyönyörű volt.Istennel találkoztam aki adott egy feladatot nekem,ami röviden annyi,hogy meg kell téged ''gyógyítanom'' és akkor ott maradhatok fent.Most konkrétan ezért is vagyok itt.-fejeztem be.

-Ez egy nagy marhaság,Isten nem létezik.-motyogta rekedtes hangján mire én kikerekedett szemmel néztem rá miközben felém fordult .- Tényleg igazad volt nem hiszem el. Ha pedig most felmegyek a szobámba és alszok, egyet akkor te már holnap reggel nem leszel itt.- mondta ezt inkább magának, mint nekem.

Ezzel amilyen gyorsan csak tudott felszaladt az emeletre ennek hatására a fa lépcső itt-ott megnyikorgott.

Egy hangos ajtócsapódás jelezte,hogy elért a szobájáig és már bent is volt.Hallottam még lentről is ahogyan a zuhanyból elkezd folyni a víz.

Mivel nem akartam egész éjjel egy helyben ácsorogni ezért ráfeküdtem a kanapéra.