4.Fejezet

Hello!*--*Nagyon köszönöm a komikat és a két feliratkozót! :3.Ez a rész leginkább azért fontos hogy Jamie múltját jobban megismerjétek!Már aki szeretné! :DTovábbra is lehet komizni,pipálni,feliratkozni!Szerintem eléggé szembetűnő a nemrég indított szavazás a moduloknál  ahol szeretném ha szavaznátok hogy legyen-e csopi! :DElőre is bocsi a hibákért!
Jó olvasást!*--*xoxo 

,,-Esetleg mesélnél magadról egy kicsit?"

-Mit szeretnél tudni?
-Kedvenc kaja,pia,énekes,színész ,szóval ilyesmiket...
-Ezek érdekelnek?Ilyen sablonok?-a fiú össze ráncolta a homlokát.
-Igaz...Akkor kezdjük a gyermekkortól,a legelejétől!-feljebb ültem az ágyon.A matracban lévő rugók nyikorogni kezdtek , majd mikor megtaláltam a helyem elhallgattak.
-Minek?-nem kerültünk szemkontaktusba.Az előttünk lévő falra akasztott tájképen pásztázott a szeme.Úgy éreztem hogy csak engem érdekel hogy mi van a másikkal . Egy halk sóhajtást hallatott ,ami számomra azt jelentette hogy mégis csak megadja magát és mesélni fog.-Négy éves voltam amikor apám meghalt.Alkohol problémákkal küzdött.Volt egy férfi az utcánkban.Valamiféle Mr.John.Anyám mindig vitt hozzá ha kuncsaftja volt.
-Kuncsaft?
-Árulta magát.-kicsit kényelmetlenül éreztem magam.-Tisztán emlékszem amikor az egyik nap azt mondta hogy kiköltözünk Kaliforniába.Az utolsó nap letett Mr.Johnéknál.Adott egy puszit és azt mondta hogy 4-kor vissza jön értem.Mint mindig akkor is az ablakban ültem és vártam,de hiába.Nem jött,elment nélkülem.Úgy éreztem  mintha egy kutya lennék a sintértelepen.Később a hivatalosan is Mr.John és a felesége...-megállt és még mindig azon a képen tartotta a tekintetét.-Neki a nevére már nem emlékszem.Szóval ők lettek a gyámjaim.Azt hittem hogy megbízhatok bennük,de később kiderült hogy veri a feleségét.Mivel nem voltam valami jó gyerek ,ezért én is megtapasztalhattam minden egyes nap a nadrág szíj csatos oldalát a bőrömön.Nem emlékszem hogy lett volna-e egy olyan férfi akire felnézhettem volna,aki inspirált volna,akire úgy tekintettem volna mintha az apám lenne.Nekem senki sem mondta hogy nincs szörny a szekrényben vagy az ágyam alatt!Senki sem énekelt nekem esténkét altatódalt,senkit sem érdekelt hogy félek a sötétben,senkit sem érdekelte hogy ez fáj.Nekem nem volt gyerekkorom!-ezzel befejezte mondandóját és komoran hallgatott.
-Sajnálom.-ahogy elhangzott ez az egy szóból álló mondatom végre felém fordult és a szemeimbe nézett.
-De tudom hogy ez neked mind megvolt.-de még is honnan tudhatná vagy esetleg kitől?-Hallottam mindent,azt is hogy énekeltél.Hallottam a gondolataid ,mintha beszéltél volna hozzám.Tudom hogy nem azért sírtál mert hogy én elmentem.Hanem azért mert féltél hogy mi lesz veled ha nem  fentre kerülsz.Az úr azt mondta hogy adjak egy esélyt és tudod mit?Ha már nem tudlak magamról levakarni akkor legyen!-megköszörülte a torkát és felállt az ágyról.Lehajolt az injekciós tűért.Épp nyitotta ki a hálószoba ajtaját amikor megszólaltam:
-Akkor megbízol bennem?-egy apró mosolyra húzta a száját,bólintott egyet majd kiment.Most láttam először mosolyogni de remélem nem utoljára.

3.Fejezet

Hali!Nagyon köszönöm a visszajelzéseket!*-* Remélem érdekel még valakit a sztori! :DHa tetszik komizz,iratkozz fel! :3
Jó olvasást :3

"Mivel nem akartam egész éjjel egy helyben ácsorogni ezért ráfeküdtem a kanapéra."

Fejemet a háttámlához támasztottam és a plafont kémleltem.Mintha lett volna ott valami érdekes.
Körülbelül már félóra is eltelhetett.Már nem hallottam a víz hangját ,sőt semmilyen arra utaló jelet ,hogy még fent van.Hirtelen szorító érzést éreztem a felkaromban majd a hajlatomnál egy apró szúrást"Amit ő csinál magával azt te is érezni fogod" ahogy felelevenedett bennem ez a mondat felpattantam az ülőhelyemről és felrohantam az emeletre.Minél jobban  közeledtem a szobához annál nagyobb lett a fájdalom amit éreztem.Beléptem az ajtón.Az egész szoba sötétbe borult.Csak a fiú szinte világító szőke haját tudtam kivenni a feketeségben.Felkapcsoltam a lámpát és rettentő látvánnyal találtam magam szemben.
A fiú egész teste rázkódott.Az injekciós tű kiesett a kezéből ami egy halk koppanással a parkettához csapódott.Nem tudtam mit tegyek vagy hogy mit is kéne tennem.Az ágy szélére ültem.
Eszembe jutott amikor még kis gyerekként féltem a sötétben.Amikor Anya bejött hogy megvígasztaljon.Ugyan így leült az ágy szélére és elénekelt egy dalt.Csak néhány sorára emlékszem már és a dallamára.Akaratom ellenére is elkezdtem énekelni.
[Zene]
-I remember,when i said i'll never let you go/Emlékszem amikor azt mondtam hogy sosem hagylak elmenni.
When all those shadows almost kill your light/Mikor azok az árnyékok majdnem megölték a fényed.
I remember you said Just leave me here alone/Emlékszem amikor azt mondtad hogy csak hagyjalak itt egyedül.
But all that's dead and gone and passed tonight./De ma este ez mind meghalt,elment,elmúlt
Just close your eyes/Csak csukd be a szemed
The sun is going down/A nap épp lemegy
You'll be alright/Rendbe fogsz jönni
No one can hurt you now/Már senki sem bánthat
Come morning light/Jöjj hajnali fény
You and i'll be safe and sound/Te és én épek és egészségesek leszünk!
Hold onto this lullaby/Folytasd az altató dalt
Even when the music gone/Még ha a zene is elszáll
Gone/Elszáll
Jamie lehunyta a szemét,én is így tettem.Amikor anyukám énekelte elaludtam.Ő is elaludt,de ő már nem kel fel többet.Ha jobban figyeltem volna meg akadályozhattam volna!A pokolra fogok jutni.Csak még egy esélyt kaphatnék!Kinyitottam a szemem,a fiú már nem mozdult.
-You and i'll be safe and sound/Te és én épek és egészségesek leszünk!-Megismételtem az utolsó sort a dalból.mintha bármit is jelentene,bárki is hallaná.Igazából nem tudom  hogy ez-e 100%-ig a szöveg.A fiú arcát néztem,gyönyörűen kirajzolódtak az arccsontjai.A szemeim könnybe lábadtak majd a cseppek megtették rövid utukat lefelé az arcomon.Ismét becsuktam a szemem.Elbuktam . Jamie meghalt,a már el is képzeltem ahogy a kaput nyitják nekem.Egy apró nyikorgásra lettem figyelmes.Kinyitottam a szemem.A fiú felült és az arcát a tenyerébe temette.
-Te jó ég azt hittem hogy...
-Meghaltam?-elvette a kezét az arca elől.-Igen meghaltam.Miért nem hagysz elmenni?Semmit nem fogsz elérni!Hagyj már békén!
-Ez nem csak rólad szól!-kitöröltem a maradék könnyet a szememből.
-Te sírtál?-hirtelen meg változott a hangsúlya és az arckifejezése.
-Nem én csak...-semmilyen kifogásom nem volt ezért inkább tereltem a szót.-Tényleg!Te már egy csomó mindent tudsz rólam.Esetleg mesélnél magadról egy kicsit?